A tekerő, vagy népi nevén nyenyere dél-alföldi hangszer, melynek hangja lakodalmakban, kukoricafosztáskor, szüretkor, disznótoroknál kísérte a népi életet. Szentesen és környékén a hangszernek értő megszólaltatói voltak. A híres szentesi tekerősök muzsikáját 1906-ban és 1908-ban a városban járva Bartók Béla is rögzítette, de Kodály Zoltán és Lajtha László is gyűjtött hanganyagot. 1939-ben Budapesten hanglemezen is megörökítették a szentesi zenészek játékát. A tekerőjáték-és tekerőkészítés legkiemelkedőbb művelője a Szenyéri család volt.
A szentesi hangszerkészítő, Szenyéri János fia, Szenyéri Dániel kisgyermekként, fogékony korban tanult meg tekerőzni. A padkán ülve 10-13 éves korában játszania kellett, hogy édesapja ellenőrizze a tekerő hangját. Kubikosként út-, vasút-, hídépítésen, ármentesítésen és csatornázáson is dolgozott. Munkavezetőként az első világháborúig bejárta az egész Monarchiát: a Kárpátoktól az Adriáig. Az 1920-as években eljárt dolgozni, csak a téli időt töltötte itthon alkalmi munkával, 1942-től egy kis földdel bíbelődött, illetve a feleségével piacra vitt árut eladni. 1950-ben Budapesten dolgozott, ahonnan betegen jött haza, és érszűkület miatt levágták az egyik lábát, majd 10 év múlva a másikat. Betegsége testben-lélekben megtörte, de méltósággal viselte a csapást. Kedélyét haláláig megőrizte. A népzenegyűjtők közül a negyvenes évek végétől sokan keresték fel, az ötvenes években rádiófelvétel is készült vele. 1957. augusztus 20-án elnyerte a Népművészet mestere címet. Az 1960-as években sok hazai és külföldi népzenekutató felkereste, többek között Sárosi Bálint is járt nála, még a magyar televízió is készített vele felvételt. Több hangszere is a Néprajzi Múzeumba került. 1969. február 22-én hunyt el.
Tisztában volt tudása értékével, és magától értetődő természetességgel válaszolta egy érdeklődő diák kérdésére: „Én nem tanultam Kodálytól, ő tanult tőlem. Én annak is adtam dalt. Sokan vittek tőlem dalt, valódi népdalt.” Forrás: Zsíros Katalin: Száz éve született Szenyéri Dániel tekerős népművész, 1985.
Zsiros Katalin középiskolai tanár, néprajzkutató emlékezik vissza Szenyéri Dániel tekerősre.
