„Hirdesse ez a tölgyfa Szentes város iránti szeretetemet!” – Ezekkel a szavakkal adományozta az 1936-os berlini olimpiai aranyérme mellé kapott facsemetét Szentesnek a székelyföldi, korondi születésű, de Trianon után az alföldi településen második otthonra lelő birkózóbajnok, Lőrincz Márton.
Hat évtizeddel később a sportág két másik ötkarikás győztese, Polyák Imre (1964) és Hegedüs Csaba (1972) ültette el a maga csemetéjét a terebélyes tölgy mellé, legújabban pedig a város, a helyi sportklub és a Magyar Birkózószövetség összefogásával a három legendát és az olimpiai ötkarikát ábrázoló szobrot avatott fel Szabó Zoltán Ferenc polgármester és Bacsa Péter, a szakszövetség ügyvezető alelnöke.
Lőrincz és Polyák már az égi szőnyegeken birkózik, de többek mellett Hegedüs Csaba ott volt az olimpiai emlékpark megnyitásán.
Olimpiai tölgy
1937 március 29-én ültették el a Polgári Lányiskola, utóbb Petőfi Általános iskola előtt azt a tölgyet, melyet az 1936-os berlini olimpiai játékokon kapott győzelméért Lőrincz Márton birkózó, akit a város fiává fogadott.
„Hirdesse ez a tölgyfa Szentes város iránti szeretetemet és legfőképpen azt, hogy bár az ország sok városa megtisztelt ünneplésével, szívemhez mégis ez a nemes város férkőzött legközelebb, amikor fiává fogadott.” – A szentesi levéltárban található levele szerint e szavakkal adományozta a városnak azt az 1936-os berlini olimpián kapott, (valamennyi győztesnek kijárt) tölgyfacsemetét a Kurca-parti városnak az 1911-ben született Lőrincz Márton, aki kötöttfogású birkózásban, légsúlyban (56 kg) olimpiai bajnoki címet szerzett.
A székelyföldi Korondon 1911-ben született Lőrincz Mártont, édesapja első világháborús halála után édesanyja, illetve a korabeli visszaemlékezések szerint erőszakos természetű mostohaapja nevelte fel. Az elemi iskola után asztalosinas lett Székelyudvarhelyen, s itt kezdett sportolni. Erdélyből, a ’30-as évek gazdasági válsága, s az egyre erősödő, a kisebbséget érő elnyomás miatt Magyarországra menekült, s a székesfővárosban lett a HÉV tisztviselője. Itt már a Magyar Atlétika Clubban birkózott, szabad és kötöttfogásban is eredményesen. 1934 és 1937 között tízszeres magyar válogatott volt, az 1934-es stockholmi Európa Bajnokságon pedig a magyar csapat egyetlen aranyérmét szerezte meg. A berlini olimpiára Szentesen készült fel dr. Papp László birkózó társaságában.
A Szentesen megjelenő Alföldi Újság lelkesen számolt be az olimpia magyar eredményeiről: a görög-római stílusban birkózó Lőrincz Márton irtózatos harc árán szerezte meg a győzelmet a svéd Svensson legyőzésével. „Vasárnap háromszor futott fel a magyar nemzeti lobogó az Olimpiász főárbocára és háromszor dobogtatta meg a berlini magyar csoportok szívét a magyar himnusz győzelmet hirdető hangja”. Lőrinc mellett ugyanis ekkor szerzett aranyérmet a 100 méteres gyorsúszásban Csik Ferenc, illetve a női magasugrásban Csák Ibolya.
A magyar csapat az olimpián összesen 10 arany, 1 ezüst és 6 bronzérmet szerzett, s ezzel Németország és az Egyesült Államok mellett a harmadik legeredményesebbnek bizonyult.
Az olimpia valamennyi német és számos vendégsportolója a fasiszta kézemeléssel hallgatta saját himnuszát, a házigazdák iránti figyelmességből. Lőrincz Márton azonban, s ez a gesztus sokaknak nem tetszett, a Führer dísztribünjével szemben görcsösen fogta olimpikon egyenruhájának nadrágszárát, nem emelte fel a kezét.
Az olimpia után két héttel – ezt már Labádi Lajos levéltáros kutatásából derült ki – híre érkezett, hogy szülővárosába, azaz Szentesre látogat dr. Papp László többszörös Európa-bajnok, a Magyar Birkózó Szövetség kapitánya, akit elkísér két berlini olimpikon, Lőrincz Márton, Zombory Ödön is. A vendégek augusztus 30-án a bíróság előtt szálltak ki az autóból, s lelkes éljenzések közepette, a helyi cserkészzenekar győzelmi indulójával kisérve sétáltak el a megye- és városháza között felállított diadalkapuig, ahol dr. Lakos István helyettes polgármester köszöntötte őket, különösen Lőrincz Mártont, mondván őt szülőföldje a nagy diadal után nem ölelhetett keblére.
A város második embere lelkesen jelentette be, hogy átveszi a szülőföld szerepét Szentes, s örömmel fogadja fiaként keblére a fiatal aranyérmes bajnokot. A városházi díszközgyűlésen a Szentesi Munkás Testnevelő Klub díszközgyűlésén a két olimpiai bajnokot, azaz Lőrincz Mártont és Zombory Ödönt dísztaggá választották.
Lőrincz az ezt követő díszebéden válaszolt a lelkes fogadtatásra. Kijelentette: annyira megtetszett neki a város és népe, hogy örömmel vallja magát ezentúl szentesinek, Szentes fogadott fiának, és viszonzásul felajánlja új szülőföldjének Szentesnek a berlini olimpián kapott tölgyfacsemetét.
Amikor a felajánlást az esti, a Tóth József színházteremben rendezett birkózóversenyen vitéz Váradi László országgyűlési képviselő bejelentette a közönségnek, „olyan frenetikus taps és éljenzés tört ki, hogy a képviselőt sokáig nem hagyták szóhoz jutni” – tudósított a helyi lap.
A fát a következő esztendőben, 1937. március 29-én ültették el adományozója jelenlétében a Polgári Leányiskola előtt, ahol ma is áll. Mozgalom is indult, hogy házat vegyenek az olimpikonnak a városban, ám Lőrincz Márton végül nem telepedett itt le, 1969. november 26-án Argentínában hunyt el.
60 évvel később, 1997. március 29-én dr. Hegedűs Csaba és Polyák Imre birkózó olimpiai bajnokok újabb facsemetét ültettek az öreg tölgyfa mellé és megkoszorúzták Lőrincz Márton emléktábláját.
