Szentes máig legszebb főtéri középülete 67 éven át szolgált megyeházaként , 1950-ben azonban Csongrád megye székhelyét Hódmezővásárhelyre helyezték. Falai között maradt a régi megyei levéltár, mely ma is az 1883-ban kialakított eredeti helyén őrzi a történeti Csongrád vármegye értékes iratait. Az üressé vált épületrészekben Koszta József Múzeum illetve a Konferencia Központ nyert elhelyezést.
Nemcsak építészeti jellegzetességei, hanem a megye igazgatásában egykor betöltött szerepe indokolta felvételét a települési értéktárba. Nemcsak helyi, hanem megyei vonatkozásban is az épület kiemelkedik monumentalitása miatt.
A vármegyék szervezéséről szóló 1723: 73. tc. elrendelte, hogy a megyék jelöljék ki székhelyeiket, s ott egy biztonságos épületben helyezzék el pénztárukat, levéltárukat és börtönüket. Csongrád Vármegye Nemesi Közgyűlése hosszas latolgatás után ¾ anyagi megfontolásból és földesúri ráhatásra ¾ 1767-ben megvásárolta az ekkor már romossá vált szegvári Károlyi kastélyt, s alapos átépítés után 1776-ban abban helyezte el hivatalait. Az épület kezdettől fogva szűknek és alkalmatlannak bizonyult, ennek ellenére több mint 100 éven át hivatalosan Szegvár maradt a megye székhelye.
A székhelykérdés 1873-tól ismét napirendre került. Kiélezett küzdelem indult Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes városok között a székhely elnyeréséért. Szentes esélyeit növelte az a tény, hogy Szeged és Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági jogállásánál fogva közigazgatásilag kiszakadt a megyéből, így furcsán hatott volna, ha a megye székhelyét a megyén kívül helyezik el. Erre hivatkozva Szentes város közönsége 1874. december közepén folyamodványt nyújtott be a megyegyűléshez, amelyben határozatilag kérte kimondani, hogy Szentes városát jelöljék ki a megye új székhelyéül. Ennek fejében felajánlotta, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára megfelelő központi fekvésű telket, 1 millió faltéglát és kellő számú fedélcserepet minden díjazás nélkül rendelkezésre bocsát. A megyei közgyűlés osztatlan tetszéssel fogadta az ajánlatot, de a kívánt határozatot csak egy évvel később, 1875 decemberében hozta meg, tényleges intézkedés azonban ezt követően sem történt. Az éveken át elhúzódó rivalizálásnak Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter vetett véget, amennyiben 1878. március 31-én kelt leiratában jóváhagyta Csongrád megye székhelyének Szegvárról Szentesre leendő áttételéről szóló megyegyűlési határozatot. Az új székház építését a kormány részéről 5000 osztrák értékű forinttal támogatta, egyben engedélyt adott a használaton kívüli megyei épületek értékesítésére, valamint a szükséges kölcsönök felvételére.
Az építkezés előmunkálatai már a belügyminiszteri döntés előtt megkezdődtek. Az új székház első terveit és költségszámításait Deák Sándor megyei mérnök már 1876-ban elkészítette, de ezeket utóbb félretették. Az 1878. március végén Stammer Sándor alispán elnöklete alatt megalakult székházépítési bizottság új tervek készíttetését határozta el. A terveztetés és építtetés lebonyolítására nézve Jász-Nagykun-Szolnok megye székházépítését vették mintául, ahol 1876-ban írták ki a pályázatot, s 1878 novemberében már át is adták az épületet. A szolnoki tapasztalatok nyomán Neugebauer Sándor mérnök 1879-ben új terveket készített a Szentes város által felajánlott központi Piac tér (1892-től Kossuth tér) melletti 1100 négyszögöles telekre, amelyeket június végén véleményezésre felterjesztettek a belügyminiszterhez. A minisztériumi szakértők nem találták kivitelezésre alkalmasnak Neugebauer tervét, ezért azt javasolták a megyének, hogy a jelesebb budapesti építészek közül kérjenek fel néhányat versenydíjas tervezésre. Az építési bizottság országos pályázat kiírása mellett döntött, s a feltételek összeállítására felkérte Benkó Károly budapesti építészt, a Szolnok megyei székház tervezőjét. Pályadíjként az első helyezettnek 400 osztrák értékű forintot, a másodiknak 200 o. é. forintot állapítottak meg.
A pályázati felhívás 1879. december 16-diki keltezéssel jelent meg az országos szakközlönyökben és szaklapokban; beadási határidő 1880. február 15. Az építési feltételek általános része pontosan meghatározta a tervezendő építmény elhelyezését, amely szerint: „A megyeház az e célra Szentes város által felajánlott 1100 négyszögöl területű telken építendő, mely kelet felől a szentesi Piac térrel, délről a városház telkén keresztül 9 öl szélességben nyitandó új utcával, nyugatról a Kurcaparti utcával, északról pedig a szentesi református egyház központi iskolai telkével határos.”. Előírta, hogy az épület csak egy emeletes lehet, s a főhomlokzat a Piac tér felöli oldalra építendő. Részletesen taglalta az épület beosztásával kapcsolatos elvárásokat. Ebből kitűnik, hogy az emeleti karzattal ellátott közgyűlési nagytermen és a megyei tisztviselők hivatali helyiségein kívül helyet kellett biztosítani négy szolgálati lakásnak is: a főispán, az alispán, a várnagy és a palotaőr részére. Ezekhez a lakószobák mellett konyhák, éléskamrák, cselédszobák, mosókonyhák és borospincék is tartoztak. A kialakítandó összes helyiségek száma elérte a hetvenet, nem számítva a kisebb mellékhelyiségeket, fáskamrákat és az udvari melléképületben elhelyezett kocsiszíneket, istállókat, fészereket, jégvermeket stb.
Az építési feltételek részletesen tartalmazták az alkalmazható szerkezeti megoldásokat. Ezek közül a legfontosabbak:
– Az alapfal, a pincefalazat a földszinti padló magasságáig és a pince boltozata téglából, vízálló mészbe (cementbe) rakandó.
– Minden emelet födéme (plafon) alatt legalább hat sor tégla cementbe rakandó, a többi falazat pedig közönséges kövérmészbe.
– Az összes külső vakolat cementtel készítendő.
– A földszinti födém téglaboltozatból készítendő, az első emeleti födém pedig csapos gerendából álljon.
– A tető hélyzata cserépzsindellyel fedendő.
– A külső díszítések terracottából vagy cementből, a belsők pedig gipszből készítendők.
– A főlépcsők hazai vörös márványból, a melléklépcsők kemény homokkőből készítendők.
– Az ablakok szurkos fenyőfából, az ajtók közönséges fenyőfából készítendők.
– A hivatalos szobák ajtói és ablakai sárgás-barna két színárnyalatban, a főispáni és alispáni termek és lakószobák pedig tölgyfa színben erezve mázolandók.
A különböző szintek (pince, földszint, emelet) alaprajzait, homlokzati rajzait a hossz- és keresztmetszetekkel együtt 1: 200 arányban kérték elkészíteni, mellékelve a lehetőleg pontos költségvetést, ill. építési leírást. A pályaműveket jeligével ellátva kellett megküldeni.
A kitűzött határidőre 18 pályamunka érkezett be, amelyek elbírálására 1880. március 17-30. között került sor Szentesen. A pályázók között voltak Bachó Viktor, Benczúr Béla, Berczik Gyula, Bulla Bódog, Hagymásy Gyula, Jakabffy Ferenc, Koczka Géza, Kováts József, Kunfalvy Nándor, Lukse-Fábry Béla, Makay Endre, Szász Ferenc építészek, valamint Benkó Károly, aki nyílt (névvel ellátott) pályázatot nyújtott be. A zsűriben a Magyar Mérnök és Építész Egyletet Czigler Győző budapesti műépítész, a minisztériumi főhatóságot pedig Ney Béla mérnök-építész képviselte. Ők már március 17-én meghozták döntésüket, a megyei székházépítési bizottság azonban csak március 30-án foglalt állást. Az első díjat egyhangú szavazással Makay Endre budapesti műépítész „Csongrád” jeligéjű pályázata nyerte el, a második díjra Lukse-Fábry Béla, Benkó Károly és Bachó Viktor pályaműveit jelölték. Valamennyiüket felkérték terveik részletesebb kidolgozására, május 20-át tűzve ki új határidőül. Bachó Viktor kivételével eleget tettek a felkérésnek. A szűkebb pályázaton szintén Makay Endre terve bizonyult a legjobbnak, amelyet az építési bizottság kivitelezésre javasolt, felkérve Makayt a művezetésre.
A díjnyertes pályamunkát 1880. július végén felterjesztették jóváhagyásra a Belügyminisztériumhoz. A terveket a Közmunka és Közlekedési Minisztérium műszaki osztálya véleményezte, kisebb változtatásokat javasolva. A módosított terveket december közepén újból felterjesztették jóváhagyásra. Erre 1881. március elején érkezett válasz, utasítva Makayt a részlettervek kidolgozására. Az építkezés megkezdését engedélyező végzést Tisza Kálmán június 30-án írta alá, 160.000 forintban maximálva a költségeket.
A kiviteli szakipari munkákra kiírt pályázatra 1881. augusztus 9-ig lehetett beadni az ajánlatokat. Összesen 19 zárt ajánlat érkezett, amelyek közül 3 az összes munka elvégzésére vonatkozott. A legkedvezőbb árajánlatot Schwartz Pál budapesti építőmester tette, akivel augusztus 10-én megkötötték a szerződést. Ebben kötelezte magát, hogy az építkezést 1882. december 31-ig az általa ajánlott egységárak mellett tökéletesen és hiánytalanul befejezi.
A tényleges munkálatok 1881. augusztus végén kezdődtek meg a kijelölt telken található épületek (a régi városháza és az ún. hosszú ház) elbontásával. Az alapok kiásása szeptember folyamán megtörtént. A munka során nagy vermeket és egyéb gödröket találtak, amelyek a tervezettnél nagyobb földkiemelést tettek szükségessé. Ezek teljes kifalazása jelentősen növelte volna az építkezés költségeit, ezért Makay Endre művezető a pilléres alapozási mód alkalmazása mellett döntött. A főbb falak már álltak, amikor a megyei vezetés intézkedett az alapkő ünnepélyes letételéről. Az alapkőbe helyezendő emlékirat elkészítésére Fekete Márton megyei főjegyzőt kérték fel. A díszes okmány az uralkodó neve mellett felsorolta a hivatalban lévő kormány tagjait, továbbá tartalmazta a vármegye tisztikarának, képviselő-testületének, valamint a Csongrád megye kötelékébe tartozó városok és községek elöljáróinak névjegyzékét. Kitért a székhely Szegvárról Szentesre történt áthelyezésére, megnevezve az épülő megyeháza tervezőjét és az építkezés időpontját. Az 1882. május 18-án megtartott ünnepségen Rónay Lajos főispán mondott beszédet, majd a főjegyző felolvasta az emlékiratot. Az okmányt egy üvegszelencébe zárták, azt pedig az alapkőbe vésett urnába helyezték. Az első téglát a főispán tette rá, melyre Stammer Sándor alispán ütötte az elsőt egy nemzetiszínű szalaggal díszített kőműves kalapáccsal. Ezt követően a megyei főtisztviselők, a szentesi polgármester és a megyebeli települések küldöttei helyeztek el egy-egy téglát. Az ünnepi aktus alkalmából a munkavezető főpallért 50 forinttal, a munkásokat két akó csongrádi borral jutalmazták.
A lendületesen folyó építkezés augusztus közepétől akadozni kezdett. A város által biztosított 1 millió db jó minőségű Zsoldos-féle tégla már korábban elfogyott, az építési vállalkozó a hiányt a maga által gyártott téglával pótolta. Makay művezető már május folyamán kifogást emelt ezek minősége ellen, alaposan átválogattatva azokat. Megállapította, hogy nem jó a homok sem. Bosszúságát növelte, hogy ő a megyeháza főhomlokzati falait eredetileg nyerstéglából, vakolatlanul tervezte, mivel azonban a vállalkozó színre és méretre többféle téglát használt, kénytelen volt elrendelni, hogy az egész homlokzatot vonják be cementes díszvakolattal. Augusztus közepén tudomására jutott, hogy a vállalkozó a félretett rossz minőségű téglából kezdte építeni a pince bolthajtásait. A munkát leállította, s utasította Schwartz Pált ezek elbontására és jó anyagból történő újrafalazására. Az igazi bajok csak ezután kezdődtek. Szeptember elején Makay jelentette az építészeti bizottságnak, hogy az előcsarnok és a lépcsőház közötti három csehboltozat a tervtől eltérően alacsonyan lett kiépítve, a városház felőli homlokzat közepe táján pedig a földszinti dongaboltozat egy helyen megsüllyedt. A bizottság elrendelte az újraépítést. Alig két héttel később a főhomlokzat kocsiföljárója fölötti boltozat beomlott, több boltív pedig megrepedt, ezért a városi főkapitány a további építkezést hatóságilag betiltotta, s az életveszélyre hivatkozva az épület elé őröket állított. Újabb két nap múlva a megyeháza délnyugati sarkán lévő hatszögletű földszinti helyiség csillagboltozata leomlott, beszakítva a pinceboltozatot is. Ezt követően szakértői vizsgálatok sorozata kezdődött, melyek egy éven át húzódtak. Ezalatt munka alig folyt. A helyzet 1883 májusában tovább mérgesedett, mivel a vállalkozó az építkezést teljesen beszüntette, munkásait elbocsátotta, felszereléseit pedig áruba bocsátotta. Az építészeti bizottság az építési anyagokat zár alá helyeztette, a vállalkozó ellen pedig bírói intést kért. Újabb vizsgálatok következtek. Végül a hosszas pereskedés elkerülése végett kompromisszumos megoldás született: a megye nem bontotta fel Schwartz Pál szerződését, ellenben kötelezték az ominózus boltozatok újraépítésére és az egyéb hiányosságok pótlására. Az ezekből keletkezett többletköltségek egy részét a megye magára vállalta. Makay Endre építész-művezetőt pedig felszólították, hogy az elkövetkezőkben lehetőleg folyamatosan tartózkodjon Szentesen, s a munkálatokat személyesen felügyelje.
1883. szeptember elejétől az építkezés ismét lendületet vett. December közepére az új megyeháza elnyerte végleges formáját. A állványzat elbontásával láthatóvá vált az építmény méltóságteljes tömbje. A főtéri homlokzat (48,19 m) középrizalitja a masszív oszlopokkal háromhajósra osztott főbejáratával és az emeleti közgyűlési terem ión oszlopokkal közrezárt óriás ablakaival tiszteletet parancsoló. A rizalit attikáján a megye ovális címere, két oldalán Themis és Ceres ülő szobraival alkotnak zászlótartó-alapzatként timpanonszerű kompozíciót. (Themis = görög titán, az isteni és emberi jog fenntartója, az emberek gyűléseinek összehívója, a vendégjog őre; a rómaiaknál Justicia. Ceres = római istennő, a földből sarjadó növényi élet, a gabonatermés védasszonya; a görögöknél Demeter.) A nagy ablakok fölötti boltívek fészkeiben a mesterségek allegorikus nőalakjai láthatók: az egyikben a földművelés és állattenyésztés, a másikban a kereskedelem és ipar, a harmadikban a hajózás és halászat attribútumaival. Az erkélynél kő mellvédet alkalmaztak, három részre tagolt főpárkánnyal, gyámsorokkal és fogrovat díszítéssel. A kőfaragó munkákat Andretti Anselm budapesti mester végezte. A földszinti ablaksor keretezetlen, az emeleti szint ablakait azonban kétoldalt oszlopok, alól és felül pedig párkányok tagolják. Legfelül a főrészt és az oldalszárnyakat is sima kőgerenda zárja le. Az épületet középen, szinte megfelezve azt, egy választópárkány futja végig. A déli homlokzat (81,16 m) síkszerűbb, erkélyek és plasztikai elemek nélküli. Az árkádos főbejárat kocsifelhajtóját a terv szerint fakockákból kellett volna kirakni, de ettől eltérve sárga kongótéglával burkolták. Az előcsarnok három részre tagolódik. A középső részben elhelyezett két masszív oszlop, melyek a közgyűlési terem falainak egy részét is tartják, kalázi mészkőből készültek. A főlépcső előterét hármas csehboltozat díszíti. A szemcsésre csiszolt vörös márvány főlépcső összerakását Gárgyán Márton szentesi kőfaragó mester készítette. A feljáró mellvédjét sóskúti kőből készült fedlapokkal burkolták, a fordulóknál díszes virágtartókkal. A közgyűlési nagyterem oldalfalai és mennyezete gazdagon díszített. A gipszből készült díszítő formák az antik görög építészeti elemeket idézik (tympanon, tojássor, palmetta díszítés stb.). A nagyterem festészeti munkáit Hegedűs (Herzl) Vilmos helybeli mester végezte. Az eredetileg 30 petróleumlámpával ellátott csillár igazi műremek, Kutschera György budapesti bádogos mester munkája.
A megyei hivatalok 1883. december első felében birtokba vehették az új széképületet. Az első ünnepélyes megyegyűlésre 1883. december 10-én került sor, mely alkalomból hála föliratot intéztek Tisza Kálmán miniszterelnökhöz. A műszaki átvételi vizsgálatok és az észlelt hibák javítási munkálatai 1886-ig elhúzódtak. A végszámla (a belső berendezéssel együtt) 228.000 forintra rúgott.
Szentes máig is egyik legszebb főtéri középülete 67 éven át megyeházaként funkcionált. 1950-ben Csongrád megye székhelyét Hódmezővásárhelyre helyezték, ettől kezdve az épület a Szentes Járási Tanácsnak (később Hivatalnak) és a Járási-Városi Földhivatalnak adott helyet. Falai között maradt a régi megyei levéltár, mely ma is az 1883-ban kialakított eredeti helyén őrzi a történeti Csongrád vármegye értékes iratait. A járások megszűnését követően (1984) az épületet irodaházként használták. Az 1990-es évek elején kiürítették, egyedül a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára maradt a helyén. Az új elképzelések szerint a megürült részekben a szentesi Koszta József Múzeum nyer elhelyezést.
Az elmúlt 115 év alatt az épület számos átalakításon esett át (a közgyűlési terem karzatát befalazták, körbejárható folyosóit több helyen elrekesztették, a pinceszint egy részét légópincévé alakították, a közlekedő terek dísztégla burkolatát lefedték linóleummal stb.). Külső homlokzatának tatarozására utoljára az 1970-es évek közepén került sor. Valamivel később a tetőzetet újracserepezték. Jelenleg előkészítés alatt áll az épület teljes felújítása.
A közgyűlési nagytermet 1945 előtt országos hírű és megyeileg jelentős személyiségek portréi díszítették (pl.: Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Ferenc József, Erzsébet királyné, Zsilinszky Mihály főispán, Stammer Sándor alispán, Horthy Miklós kormányzó). Ezek utóbb a helyi múzeum tulajdonába kerültek. Az 1970-es évek vége óta tartós letétként a levéltár munkaszobáit díszítik. 1983-ban ¾ az épület 100 éves évfordulóján ¾ a város és a levéltár márvány emléktáblát helyezett el a volt megyeháza aulájában, amely tartalmazza az épület legfontosabb adatait. A földszinten 1987-ben megnyílt a levéltár állandó helytörténeti kiállítása, amely a Tájak-Korok-Múzeumok bélyegző helye.
Korábban a megyeháza főbejárata előtt állt Szentes Zsigmondy Béla mérnök által 1885/86-ban fúrt első ártézi kútja. A város egykori ékességének számító, öt szoboralakos, többszintes díszkútját 1934-ben elbontották. A helyét Horváth Mihály történetíró, csanádi püspök, Szentes jeles szülöttének egészalakos szobra foglalta el, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása. A Kossuth tér 1970-es évek közepén történt átrendezésekor Tóth István Kossuth Lajosról készített szobra került az épület elé.
Az egykor szebb napokat megélt ház állaga pedig egyre csak romlott, már-már úgy nézett ki, mint egy kísértetkastély… Sok helyiség beázott, némelyiket alá is kellett dúcolni, mert leszakadt a mennyezet. Az utcán potyogtak a vakolatdarabok, veszélyt jelentve a járókelőkre. A város elöljárói 1998-ban döntöttek a volt megyeháza hasznosításáról. Abból indultak ki, hogy a levéltár bővítése évek óta megoldásra vár. A Széchenyi ligetben lévő Koszta József Múzeum épülete eredetileg vigadónak készült, ez az intézmény is raktározási gondokkal küzd régóta. A képviselők úgy vélték: a volt megyeháza méltó hasznosítását jelentené, ha a két közművelődési intézmény az épületben nyerhetne elhelyezést. Ennek érdekében a város 1999-től évente pályázott címzett állami támogatásra a felújításhoz szükséges forrás elnyerésének reményében. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy a renoválás után a levéltár mellé beköltözik a ligeti épületből a Koszta József Múzeum, a többi helyiséget pedig konferencia és kulturális központként működtetik. A sikertelen pályázatok sora után fordulatot hozott 2004. május 17-e, amikor is az Országgyűlés 265 igen, 1 nem és 59 tartózkodó szavazattal elfogadta a szentesi megyeháza programját, amelynek összköltsége 742 millió 500 ezer, s a város ennek a summának a 10 százalékát vállalta magára.
A pályázati siker után közzétett közbeszerzési felhívás a történelmi épület műemléki helyreállítására kért ajánlatokat. A dokumentum szerint a levéltári rész 1660 négyzetméter, a múzeumé 2421, a konferencia-központé 653 négyzetméter. Összesen 4734 négyzetméter teljes körű kivitelezése, a használatukhoz szükséges kiegészítő és mellékhelyiségekkel – erre a munkára várta a cégek jelentkezését az önkormányzat. Ha nem is tolongtak annyian, mint annak idején a székház felépítésekor, amikor is – miként írtuk fentebb – 19 árajánlat érkezett, ám a közbeszerzési eljárás kezdetén 12 érdeklődő most is volt. Hajós Tibor okleveles építészmérnök tervdokumentációját azonban már csak 8 társaság váltotta ki, közülük 7 nyújtotta be pályázatát a kivitelezésre. A közbeszerzési tanács 2004. október elején hirdetett eredményt, amely szerint a Délépítő Rt. nyerte el a munkát. A rekonstrukció még abban a hónapban el is kezdődött, s az átadás határidejeként 2005. október 15-ét jelölték meg.
Labádi Lajos, Balázsi Irén
FORRÁS: Csongrád megye építészeti emlékei (2000.), CSML (SZL) Alispáni ir. – Székházépítési ir. e/1-3. doboz; LT: 8.; SZL, 1881. Márc. 19., márc. 26., júl. 9., júl. 16., júl. 30., aug. 13., szept. 17., okt. 8., nov. 12., 1882. máj. 20., máj. 27., júl. 1., júl. 15., aug. 26., szept. 1., szept. 23., okt. 7., okt. 14., nov. 4., nov. 11., 1883. febr. 24., márc. 24., ápr. 14., máj. 12., jún. 2., jún. 23., jún. 30., szept. 1., szept. 8., okt. 20., nov. 24., dec. 1., dec. 8., dec. 15., dec. 22., 1884. júl. 26., aug. 16.
IRODALOM:
Zsilinszky Mihály 1898. II. 49-65. , 1900. III. 316-323. Czímer Károly 1909. Sima László 1909. Nagy Imre 1928. 97-98. Csongrád megye évszázadai II. 1987. 59-69. Ruszoly József 1987. 8-25. Bugár-Mészáros Károly 1990. 11. Labádi Lajos 1995. 112-115. Labádi Lajos: Megfestett nagyjaink 1996. Labádi Lajos: A város ékessége volt 1996. 3. Labádi Lajos 1998. 72-74. Labádi L.-Szatmári I. 1998. 12-15, 20-23.
KÉPEK: Vidovics Ferenc
