’’meljis Szentes városának a legrégib időktől valló történetét… foglalja magában”– a dokumentum alcímét idézve. A kortörténeti különlegesség eredeti szövegét az utókor számára Takács Edit adta közre, ellátva a mai olvasónak az értelmezést megkönnyítő bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel.
Szentesen az írásbeliség általános elterjedése – a fennmaradt városi és egyházi iratok alapján – a XVIII. század közepére tehető. A korai írásbeliség első dokumentumai közül két várostörténeti jellegű írásmű is maradt ránk. Az egyik „A Szentesi Református Ekklésia Históriája”, melyet a település életében hosszú időn át kiemelkedő szerepet betöltő református egyház lelkészei 1748-ban kezdtek írni, 1700-ig visszatekintve.
A másik mű a Petrák-krónikaként ismert első várostörténetünk feltehetően 1750-ben keletkezett és XIX. századi másolatokban, átiratokban napjainkig fentmaradt. A két munka közel egyidejű keletkezése és tartalmi azonosságai alapján joggal vetődik fel a kérdés: 1750-ben Petrák Ferenc az egyházi krónika párhuzamaként írta a város közelmúltjára és fontosabb egykorú eseményeire vonatkozó feljegyzéseit, vagy az eklézsia történet szerzője használta a Petrák- krónikát? Akárhogyan is volt, Petrák Ferenc krónikája közismertté vált: generációk olvasták, másolták, kiegészítették, majd évkönyvszerűen folytatták az események leírását 1927-ig. A másolatokról időközben újabb másolatok, kiegészítések, folytatások készültek. A krónikák, mint kéziratos könyvek a XIX. század második felében voltak a legnépszerűbbek.
Sima László a Szentes város története első kötetének előszavában említést tett egy, a szentesiek között közkézen forgó kézírásos krónikáról, melyet első írója után Petrák-krónikának nevezett. Történeti értékét így határozta meg: „legtöbb adata megegyezik a históriai adatokkal és különösen gazdasági dolgokra vonatkozóan elsőrangú forrás”
Az ismert tíz Petrák-krónika változatban 22 krónikaíró, -másoló, esetleg csak -tulajdonos különböztethető meg. Az egyes változatokból, az anyakönyvi és az összeírási adatokból úgy tűnik, hogy a krónikaírók többsége földműveléssel foglalkozott. A krónika feltételezett első szerzője, Petrák Ferenc Zalotay Elemér szerint csizmadia mester volt, a többiek pedig földműveléssel is foglalkozó iparosok. Szerkezetileg a krónikák általában két egymástól jól elkülöníthető részből állnak: egy átfogó, több kisebb fejezetből álló várostörténetből, és évkönyvszerű időjárási feljegyzésekből.
Forrás: Tanulmányok Csongrád megye történetéből, 1997.
