Az alföldi festészet egyik legnagyobb alakja, a Kossuth-díjas Koszta József festőművész művészi hagyatékával gyarapodott 2021-ben a Szentesi Települési Értéktár. Ráadásul egy jeles évben történt az elismerés: a művész születésének 160. évfordulóján.
Koszta József az erdélyi Brassóban látta meg a napvilágot, 1861. március 27-én. De hogyan vált az alföldi festészet egyik legnagyobb géniusza abból a kisgyerekből, aki az erdélyi táj fényeivel, színeivel, természeti környezetével találkozott először? Münchenben kezdett festészeti tanulmányokba, majd Budapesten, a Mintarajziskolában Székely Bertalan, Lotz Károly keze alatt formálódott tehetsége. Olasz, francia, holland tanulmányutak következtek ösztöndíjjal, megfordult Párizsban. Korán jöttek a szakmai sikerek Koszta életében. Az évek során sok más elismerés mellett az 1929-es barcelonai világkiállítás arany – és bronzérmét is elnyerte. Külföldről hazatérve Nagybányán, majd Szolnokon is meghatározó élmények érték művészkörökben, magával hozva a plain air festészet és az Alföld iránti felfokozott érdeklődést, tiszteletet.
Az 1910-es évek elején már befutott művészként érkezett Szentesre, s azonnal rátalált egy műteremre, ahol rövidesen berendezkedett. A kitüntetett figyelem hátterében vidéki visszavonultságban alkotott. Azonban nincsenek a díjak, nincsenek szakmai szuperlatívuszok, ha Koszta nem ezen a helyen, a képein megjelenő alakok közelében él. Képeinek karakterét meghatározta a táj, a benne élő és munkálkodó ember, a drámaiság, a színek birodalmát jelentő tanya, ahogyan a paletta mellől Koszta megfigyelte.
A Berekhát, a putri, a malmos képek, ma már mind mementók. A témából erőteljes, magas hőfokon izzó alkotások születtek, megteremtve, szépen-lassan kiérlelve az alföldi piktúra egyik jeles képviselőjét. A művész szelleme tovább él, mélyre gyökerezik, el nem idegeníthető többé a szentesi kultúrától. Kultuszát, megbecsültségét jelzi, hogy a városban utcát is neveztek el róla, egy általános iskola és a múzeum is a nevét viseli.
Élete végére a legmagasabb állami elismeréssel, a Kossuth-díjjal is kitüntették, az állam a tenyerén hordozta, sőt, úgy tűnik, holtában is ragaszkodott Kosztához, hiszen az 1949. július 29-én, Budapesten elhunyt művész földi maradványainak hazahozatala, újra temetésének engedélyeztetése a hivatalos szerveknél igen körülményes, hosszadalmas volt. Az Együtt Szentesért Egyesület kezdeményezésére, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület és az önkormányzat támogatásával sikerült elérni, hogy a város leghíresebb festőművésze a Kerepesi temetőből végleg hazakerülhetett. Az újratemetés 2008. október 25-én zajlott ünnepélyes körülmények között a Kálvária temetőben.
Forrás: Darók József: Koszta József újratemetése (Bonus Nuntium online folyóirat, 2019. I.)
