A szentesi téglakészítés emlékei elnevezésű gyűjteményt három szentesi téglagyűjtő, Bencsik Rita, Bugyi Attila és Nagy Zoltán közösen hozta létre. A gyűjtemény célja, hogy emléket állítson városunk egykori nagy múltú téglagyárainak, égetőinek. A gyűjtők tagjai a Monarchia Bélyegestégla- gyűjtők Egyesületének, amelynek célja a helyi és az egykori Monarchia területén működött téglagyárak, égetők termékeinek beazonosítása és megőrzése. A hajdanán Szentesen működött gyárak meghatározó szerepet töltöttek be városunk gazdaságában, és épületeink zöme ezekből a téglákból épült fel.
Hármójuk közül először Bencsik Rita kezdte el a téglagyűjtést, ennek lassan 20 éve.
B.R.: – Egy baráti nyaralás alkalmával elmenetem egy téglagyűjtőhöz. Vittem neki téglát, ő is adott nekem, és innentől kezdve mélyült el a téglák iránti kíváncsiságom. Aztán egy közösségi fórumon bejelentkeztem, hogy én is gyűjtöm a téglát. Beszélgettünk, akkor még csak páran voltunk pecsétestégla gyűjtők. 2007-ben összefogtunk, megalapítottuk a Monarchia Bélyegestégla- gyűjtők Egyesületét. Évről évre többen lettünk, cserenapokat- találkozókat szerveztünk, most már évente kétszer találkozik a csapat több napra. Először csak a gyűjtők csatlakoztak, aztán a családtagok is bekapcsolódtak, és ez a közel 200 ember ma már egy nagy családdá kovácsolódott össze. Valaki csak a téglát, cserepet gyűjti, valaki a gyártók történelmét is kutatja a levéltárban, felkeresi a gyárakat, a leszármazottakat. Gyűjtjük az információkat, és kiadványokat is megjelentetünk évente. Aki érez hozzá affinitást, megírja egy-egy téglagyár történetét. Én kutattam a Zsoldos téglagyár történetét, ami sajnos romos állapotban van, a körkemence pusztul, széthordták, hiába áll helyi védelem alatt. Most már 17 városi és négy megyei értéktárban szerepel egy-egy gyűjtemény, valamint a Hungarikum Bizottság előtt van, hogy ezt a hatalmas tudást és a régi Magyarország területén fellelt téglákat hungarikummá minősítsék.
B.A.: – Többfelé gyártanak pecsétes téglákat a világon, de a magyarországi nagyon szerteágazó és egyedülálló. Becsléseink szerint kb. 30 ezer féle téglajel létezik, ilyen volumenű téglakészítés – mint ami az Osztrák-Magyar Monarchia területén folyt – sehol a világon nem volt. És hogy indult az én szenvedélyem? Amikor átalakítottuk a házunkat, akkor találtam először pecsétes téglát, amit félreraktam, hogy jó lesz majd valamire. Utána rátaláltam a pecsétes téglafórumra, és láttam, hogy nem csak nálunk gyártottak ilyet, hanem szerte az országban. 2009-ben léptem be az egyesületbe, és 2010-től vagyok rendes tagja. Ritával többször megfordultunk a szentesi levéltárban, kutatjuk a szentesi téglagyártókat. Még a mai napig előbukkannak olyan téglajelek, amiket egyelőre nem tudunk hova kapcsolni, hogy szentesi gyártású vagy bevándorló, tehát más környékbeli vagy távolabbi településen gyárthatták, például Kunszentmártonban, Orosházán vagy Szarvason stb.
N.Z.: – Úgy kerültem a csapatba, hogy amerre jártam, találtam egy-két téglát az utcán. Találkoztam egy téglakészítővel, és kérdeztem tőle, hogy miért vannak benne ezek az írások. Azt a választ kaptam, hogy menjek el Ritához, ő majd többet tud mondani. Így kerültem bele a buliba. Meggyőzött, hogy milyen érdekes ez a dolog. Elmenetem egy találkozóra, aztán beléptem az egyesületbe. Mindent gyűjtök, járok Erdélybe, onnan is hozok, amit találok, koronásat, betűset. Szerencsére ki tudtam rakni az udvaromra, meg is lehet nézni a gyűjteményt, ami több mint kétezer darabos.
A téglaégetés királyi, egyházi, uradalmi jog volt – amit magánszemélyek csak később kaphattak meg – az ő monogramjuk, címerük került rá a téglákra. Sok településnek volt saját téglagyára, téglaégetője, majd az ipari fejlődéssel egyre komolyabb gyárak jelentek meg. A téglások Kánaánja Győr, illetve Észak-Dunántúl, mert ők nem voltak török uralom alatt. Győrben jelentős erődítmény állt, és a várkapitányoknak saját monogramos tégláik voltak. A Dunántúlon meg kellett erősíteni a várakat, hogy ne jussanak el a törökök Bécsig. Az Alföldön sár- és cölöpvárak épültek, akkor kezdődött a téglagyártás, amikor a törökök kivonultak. Az Alföldön nincs olyan mennyiségű uradalmi épület, mint a Dunántúlon, ahol egy településen belül akár 2-3 is található.
Mindenkinek más a szíve csücske. Attila inkább a hazait, a szentesi gyártókhoz kapcsolódó téglákat gyűjti. Mindegyik szép, mondja, és nem tesz különbséget köztük. Rita a figurásokat kedveli, vagy azokat, amelyek állatnyomokat, esetleg egy gyermek kézlenyomatát őrzik. Ezekből csak egy van, és ez megismételhetetlen. A bontások, átalakítások, sitt-telepek is remek lelőhelyek, de ugyancsak ilyen volt a városban a járda-felújítási program is. Egy-egy kirándulás alkalmával is gyűjthet téglát az ember, a túráról pedig hátizsákban hozza haza a különlegességet. Beszélgetésünkből kiderült, bizony sok munkával jár, hogy az állagát, a szépségét megőrizzék az utókornak. Kell pucolni, savazni, magasnyomással lemosni, mindent bevetnek a gyűjtők, hogy lejöjjön az a kosz-piszok, ami az évszázadok alatt lerakódott. Vannak olyan kötőanyagok, amit áztathat az ember hónapokig sósavas vízzel, akkor sem adja meg magát. Sok helyen csak sárba rakták a téglát, azt a legkönnyebb takarítani, de a maltert is nagyon könnyű letisztítani.
Ezután szétnézünk az udvaron, ahol Rita gyűjteményének egy része található. Látok elefántos, lábnyomos téglát, kúttéglát, oszloptéglát, íves kemencetéglát, monogramosat, évszámosat, és a színük is ezerféle árnyalatú, ami – mint megtudom – függ az agyag összetételétől és az égetéstől. Amíg nem voltak nagy ipari körkemencék, mint a Zsoldos téglagyár, addig boksákban (tábori kemencékben) égették a téglákat, 30-50 ezer darabot is egyben. Ami közel volt a tűzhöz, az vasasabbra égett, abból lett a járdatégla, a közepe a normál, a legszélső maradt a legpuhább, ez utóbbiakból falazótégla lett. Ha nem jól sikerült, akkor összeégtek, és abból lett a bika vagy mackó, magyarázzák a gyűjtők, én pedig szorgalmasan ismétlem és rögzítem a szakszavakat.
– Ez a Jurenák-féle tégla a Gólyás- házból, ebből is csak annyi készült, amennyire Jurenák engedélyt kapott a háza építéséhez. Egyébként a Zsoldos és az Oláh névvel találkozik az ember legtöbbször. Ebben van állat lábnyoma és kéznyom is. Ezek egy része egyházi tégla, Egerből, Pannonhalmáról valók – mutatja Rita. A leírás alapján 1598-as a legrégebbi ismert tégla, de azt még senki nem látta, mesélik nevetve.
Mindhárman létrehoztak önálló gyűjteményt, és bejelentkezéssel mindegyik látogatható. (Bencsik Rita: 30/9951-914, Bugyi Attila: 30/462-4385, Nagy Zoltán: 70/511- 5963)
Most készül egy közös válogatás, melyet a Szentes Házban állítanak ki, ahol minden szentesi téglagyárból egy-kettőt mutatnak majd be a látogatóknak. Szeretnék ismertebbé tenni az egyesületi tagok gyűjteményét, és folyamatban van egy elektronikus adatbázis kiépítése is. Azt mondják, annak idején a téglagyárakban nagyon sokan dolgoztak, a tulajdonosok rengeteget tettek a városért, most pedig a város állíthat emléket a múltjának a gyűjteménnyel.
Palicska Irén
https://www.szentesielet.hu/2022/11/10-szam-2022-marcius-11/
Nincsenek termékek a kosárban.