Az étkezési paprika magyarországi megjelenése a bolgárkertészek Szentes környéki, 1880-as évekbeli letelepedésétől számítható. Az 1895-ös nagy mezőgazdasági összeírás szerint az ország összes paprikatermésének 92,74%-a délkeleti országrészben, Szentes környékén összpontosult. A kertészek a mai Csongrád-Csanád vármegye területének humuszban gazdag, könnyen felmelegedő réti csernozjom és öntéstalajait vették bérbe és lehetőleg enyhe lejtésű területet választottak. A bolgárkertészek bevándorlása az 1940-es évek végéig tartott. Többségük csak idénymunkát vállalt, a téli hónapokra visszatértek szülőföldjükre, néhányan azonban új hazára leltek. 1938-ban már kilenc letelepedett bolgár családnak és tizenkét magyar embernek volt öntözéses zöldségtermelő bolgárkertészete.
A kezdetektől az 1960-as évekig a termesztés legfontosabb tényezőinek a jó talajadottságok, az öntözés lehetősége (Tisza, Körös és az öntözőcsatorna rendszerek), a napfényes órák száma (korai termesztés lehetősége), valamint a kora tavaszi felmelegedés számítottak. Az 1960-as évektől a térségben feltárt geotermikus energia hatására a melegigényes kultúrák (paprika, paradicsom, uborka) termesztése a szabadföldről bekerült üvegházakba, fóliákba.
Az étkezési paprika termelése sok-sok évtizede meghatározó tevékenység a dél-alföldi régióban, eredetvédett termékként „Szentesi paprika” néven 2014 tavasza óta kerül értékesítésre, amikor az Európai Bizottság oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) látott el. A szentesi paprikafajták a különleges minőségükkel, alakjukkal, színükkel és ízükkel váltak a tájtermesztési körzet, a földrajzi terület meghatározó zöldségnövényévé. A „Szentesi paprika” oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) használatára a következő fajtatípusok és fajták jogosultak: fehér töltenivaló (TV) paprika, hegyes erős paprika, kápia paprika, paradicsomalakú paprika.
A „Szentesi paprika” főbb fogyasztási-élvezeti értékei és jellemzői, hogy rendkívül zamatos, fűszeres, édes, illetve csípős íz; az intenzív paprikaillat, illetve őrölt fűszerpaprikára emlékeztető illat; a vékony héj. A bogyók húsvastagsága 3–7 mm, ami a döntően friss fogyasztás során is lehetővé teszi az íz- és zamatanyagok élvezetes feltáródását.
A Szentesi paprika termesztése Derekegyháza, Fábiánsebestyén, Felgyő, Mindszent, Nagymágocs, Nagytőke, Szegvár és Szentes települések közigazgatási határain belül folyik.
A „Szentesi paprika” legjelentősebb termelői a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének tagjai. A szigorú élelmiszerbiztonsági-rendszerek alkalmazása és a naprakész nyomonkövethetőség garantálni tudja, hogy a fogyasztó a termék megvásárlásával egy ellenőrzött és biztonságos termékhez jut. A „Szentesi paprika” termelése során figyelembe veszik a fenntartható fejlődést, így járulva hozzá a környezeti és természeti erőforrások megőrzéséhez a jövő generációi számára. Az integrált biológiai növényvédelemmel történő termesztés is ezt támogatja, hiszen a vegyszeres kezeléssel szemben nem terheli a környezetet. A korszerű technológiák, a modern infrastruktúra, az innovatív megoldások teszik lehetővé, hogy a szentesi tájkörzet jellegzetes paprikatermesztő kultúrája fennmaradjon a következő generációk számára is.
2021 decemberében új elemekkel bővült a Hungarikumok Gyűjteménye és a Magyar Értéktár, az eddigi 79 hungarikumhoz három új tag csatlakozott, az új belépők egyike pedig a szentesi paprika. A szentesi paprikát eredetvédett termékként, ezen a néven 2014 óta értékesítik, ekkor nyilvánította az Európai Bizottság oltalom alatt álló földrajzi jelzéssé az elnevezést.
Az oltalom a fehér tölteni való paprikára, a hegyes erős paprikára, a kápia paprikára, valamint a paradicsomalakú paprikára terjed ki.
A Szentesi paprika története 150 éve bolgár kertészetként indult, majd ez teljesedett ki az üvegházépítésekkel, termálkútfúrásokkal. A hungarikum elismerés Szentes városának és a szentesi emberek munkájának.
Forrás: delkertesz.hu , hungarikum.hu
