Református Nagytemplom
Egyházközségünk a reformáció magyarországi elterjedése során a 16. század első felében jött létre. Az első írásos bizonyíték az Egyházközség létezésére 1549-ből való, amikor egy szentesi lelkipásztor részt vett a Tornyán tartott egyházi gyűlésen.
A reformáció során a város teljes lakossága reformátussá lett, és a korábbi római katolikus templomban tartották az istentiszteleteket. Az első református templom 1747-ben épült a mai Nagytemplom helyén Gál István lelkipásztor vezetésével. Ez a templomépület 1760 tavaszán leégett.
Az új templom egy év múlva, 1761-ben készült el, szintén Gál István lelkipásztor vezetésével. A gyülekezet tagjai számának jelentős növekedése miatt kezdődött el az építése a ma is álló Nagytemplomnak 1808-ban Kiss Bálint lelkipásztor irányításával, Fischer Ágoston kecskeméti építész tervei alapján. Az építkezés 1826-ban fejeződött be.
Az épület a legnagyobb magyarországi református templomok közé tartozik klasszicista stílusú, 40 métert meghaladó tornyával és 48,7×22,8 méteres belső terével, amelyben kétemeletes, aszimmetrikus karzat található. Az aszimmetrikus belső tér befedését nagyméretű, hevederívekkel tagolt nagyobb, a karzat fölött pedig kisebb csehsüveg boltozatsorral oldották meg. A templom belseje klasszicista stílusú, copf díszítésekkel. A szószék is késői copf stílusban készült 1823-ban az úrasztalával együtt. Mindkettő helyi asztalosmesterek munkája. A templom eredeti állapotában közel 4500 ember befogadására volt alkalmas. A korabeli feljegyzések szerint a legtöbb vasárnap megtöltötték a hívek.
A templomtorony alsó kétharmad része 1774-ben készült. Ezt építették tovább 1826-ban Beregszászi Pál rajzprofesszornak, a debreceni református nagytemplom tornyához készített tervrajza alapján, annak kismértékű megváltoztatásával.
A templomépítések emlékét örökíti meg az utókor számára az úrasztala alatt található „emlékeztető kő”, amit 1761-ben helyeztek el oda a templom építői, felsorolva rajta az akkori lelkipásztorok, egyházközségi és városi elöljárók neveit. A kő másik oldalára – többek között – a jelenlegi templom építése idején a gyülekezetben szolgáló lelkipásztorok és a városi elöljárók neveit vésték fel annak bizonyítékaként, hogy a templomot a város református vallású lakosai építették fel.
A Nagytemplom Szentes városának egyik legjelentősebb műemléképülete. A 20. század végére az épület állapota erősen megromlott. A külső és a belső vakolat nagy része átnedvesedett és lehullott a szigetelés hiánya miatt. A belső boltívek sok helyen megrepedtek. A beázások miatt a tetőszerkezet faanyaga is több helyen tönkrement.
Az épület felújítása több lépcsőben, a nyertes pályázatok által biztosított anyagi lehetőségek függvényében, Orosz Bálint szentesi születésű építészmérnök és munkatársai tervei alapján valósult meg 2000 – 2008 között. A felújítás utolsó, legnagyobb mértékű részének elvégzését a Regionális Operatív Program keretében kiírt, Szentes Város Önkormányzata és a Szentes Nagytemplomi Református Egyházközség által közösen benyújtott, nyertes pályázat tette lehetővé. A pályázat során elnyert közel egymilliárd forint értékű támogatásból, a Nagytemplom renoválásának befejezése mellett elkészült a Szentesi Református Idősek Otthona, és megvalósult a Kiss Bálint utca felújítása. A Nagytemplom műszaki átadására 2008 júniusában került sor.
A templom jelenlegi orgonája Angster József és Fia pécsi orgonaépítő gyárában készült. A 32 regiszteres, két manuálos hangszert 1909. október 31-én, a reformáció ünnepén adták át.
Ismereteink szerint jelenleg az ország egyetlen ilyen méretű Angster orgonája, amelyik eredeti állapotában maradt fenn, és nem került az idők során átépítésre. Az orgona felújítását 2008–2010. között két ütemben Paulus Frigyes orgonaépítő-mester és munkatársai végezték el.
Az orgona, „a hangszerek királynője” hangjával az istentiszteleteken kíséri a gyülekezet énekét és magasztalja az Urat. Az orgona csodálatos hangzását kihasználva gyakran szervezünk orgonahangversenyeket a templomban. Az orgonahangversenyek mellett rendszeresen sor kerül különböző zenei műfajú koncertek rendezésére is.
Templomi galéria
A Nagytemplom felújítása során került kialakításra a második emeleti karzaton a Templomi Galéria. Ezen a karzaton már a padok nagy része hiányzott, és ez lehetővé tette, hogy itt egy kiállítótér kapjon helyet. A Galéria nagyobbik részében létrehozott „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Fejezetek a szentesi reformátusság múltjából című állandó kiállítás segítségével a helyi református gyülekezet történetével ismerkedhet meg a látogató.
A tárlat négy részből áll. Az elsőben a szentesi református egyházközségek, a másodikban az egyházi épületek, a harmadikban a református iskola történetét ismerhetjük meg. A negyedik rész az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó események (keresztelés, konfirmáció, házasságkötés, temetés) helyi szokásaiba és tárgyi emlékeibe nyújt betekintést.
A kiállítás anyagának jelentős része az egyházközség tulajdonában levő (úrasztali edények, úrasztali terítők, könyvek, kiadványok) és a gyülekezet tagjai által átadott (Bibliák, énekeskönyvek, keresztelési, konfirmációi emléklapok, bizonyítványok) tárgyakból került összeállításra.
A Galéria másik részében időszaki kiállítások rendezésére nyílik lehetőség. Itt évente több alkalommal látható festmény-, fotó-, rajzkiállítás helyi és máshonnan származó művészek alkotásaiból.
A megújult Református Nagytemplom méltó helyszíne a gyülekezet rendszeres vasárnapi istentiszteletei mellett az évenként megrendezésre kerülő Egyházzenei Találkozó fúvószenekari és énekkari hangversenyének, a pedagógusnap alkalmából szervezett hálaadó istentiszteletnek.
A különböző kulturális események megszervezésével az a célunk, hogy a templomba minél többen bejöjjenek.
Kiss Bálint Református Általános Iskola
A Református Nagytemplom mögött látható az Egyházközség fenntartásában működő általános iskola, amelynek több mint 400 tanulója van. Az első iskola a mai épület helyén 1804-ben épült, amely a város első emeletes épülete volt.
A jelenlegi iskolaépületben, amely Antal Endre városi főépítész és Dobovszky József építész tervei alapján készült, 1929-ben kezdődött el a tanítás. Az iskolát 1948-ban államosították, majd 1993-ban került ismét egyházi tulajdonba. Ekkor vette fel Szentes egyik legjelentősebb református lelkipásztorának, Kiss Bálintnak a nevét. Az Iskola tanulólétszáma az átvétel óta eltelt évek alatt folyamatosan növekedett. Ma a város második legnagyobb létszámú általános iskolája.
Az oktatás mellett nagy hangsúlyt fektet az Iskola vezetése és tanári kara az odajáró gyermekek nevelésére. A református mellett lehetőség van a római katolikus és az evangélikus hittanoktatás választására.
Az Iskola és a fenntartó Egyházközség közösen rendezi meg a tanévnyitó és tanévzáró istentiszteletet, a különböző egyházi ünnepekhez kapcsolódó istentiszteleteket. Havonta sor kerül ifjúsági istentisztelet és családi istentisztelet tartására. Az iskolába járó gyermekek rendszeresen részt vesznek a gyermekistentiszteleteken.
Szentesi Református Idösek Otthona
Az Idősek Otthona épülete 1887–1888-ban épült Makay Endre építész és Bárány József kőművesmester tervei alapján. A Kiss Bálint utcai rész lelkészlakás volt, a Kossuth tér felőli épületben pedig bérház kapott helyet. A Kossuth téri részt államosították. A teljes épület 2002-ben került vissza az Egyházközség tulajdonába. A birtokbavételt követően döntött úgy az Egyházközség Presbitériuma, hogy az épületben bentlakásos idősek otthonát hoz létre, látva azt, hogy erre az ellátási formára a város lakosságának öregedése miatt egyre nagyobb szükség van. A Nagytemplom felújításának utolsó fázisához hasonlóan az Idősek Otthona is a Regionális Operatív Program keretén belül elnyert közös önkormányzati és egyházközségi pályázatból készült el.
A beruházás során az épület teljes átalakításra került. A homlokzat és a belső főfalak egy része maradt meg a régi épületből. Az átalakítás terveit Hajós Tibor építészmérnök és HVT Építész Iroda munkatársai készítették. A beruházás során egy korszerű, 55 idős ember ellátására alkalmas, jól felszerelt, akadálymentes intézmény jött létre. Az építkezés 2007 őszén fejeződött be, és ugyanez év decemberében kapta meg a működési engedélyét.
Református Imaház
A szecessziós stílusú épület Borsos József hódmezővásárhelyi építész tervei alapján 1906-ban készült el. Eredetileg az akkor működő Református Kör céljaira épült. A nagyterem báloknak, családi és különböző társadalmi rendezvényeknek adott otthont. Az egyik kisebb teremben könyvtár volt, a másikban vendéglőt üzemeltettek.
A második világháború után a Kör megszűnt. Az épületben gyülekezeti rendezvényeket, összejöveteleket tartottak. Később a téli időszakban itt voltak az istentiszteletek és a hétközi bibliaórák, ifjúsági alkalmak. A gyermekistentiszteletek beindulását követően a növekvő létszám miatt ezeknek is a nagyterem adott otthont. Itt voltak a karácsonyi ünnepségek, a kézműves foglalkozások.
Az épület teljesen felújították. Ennek a folyamatnak az egyik jelentős állomása a 2014-ben elvégzett nyílászárócsere, amelynek során az épület minden ablakát és ajtaját kicserélték.
2022-ben az imaház mögött megépült kormányzati támogatásból a Református Bölcsőde és Óvoda, melyet 2023-tól kezdi meg működését.
