Kálvária-dombés épített környezete
A mai Kálvária római katolikus temetőben két épített örökség, egy domb tetején épített szoborcsoport és a közelében lévő kápolna is meghatározza a sírkert arculatát, jellegzetességét.
A domb, mely tulajdonképpen egy ősi kunhalom, már jóval korábban, mintegy négyezer éve létezett a temető 1802-es létesítése előtt, s amint a funkciója, úgy az elnevezése is többször változott az idők során. A fontosabb névalakok: Szántó-halom, Vigyázó-halom, Temető-halom, Kálvária-halom, Őr-halom. Az elnevezésekből kitűnik, hogy hadászati célokra is alkalmasnak találták, őrhely szerepét töltötte be, majd szakrális helyszín lett.
1817-ből származik a domb tetején elhelyezett Kálvária, egy kőoszlopokkal körbevett feszület és a Krisztus megfeszítését ábrázoló szoborcsoport. Megálmodója, felállíttatója, Sáfrán Mihály plébános is a temetőben nyugszik, sírja feltehetően a dombon található. A kőfeszület tövében Magdolna térdeplő alakja, mellette kenetes edénye és Ádám koponyája látható. A feszület jobbján a fájdalmas Szűz Mária, balján Szent János apostol alakja áll. A szobrok népies barokk megfogalmazásúak. A kompozíció körül 19. század eleji sírkövek alkotnak meg-megdőlve képi egységet. Figyelemre méltóak a földhalom körül épített timpanonos stációk, melyeken vasajtók védték a vaslemezre festett passióképeket.” A halomra délről és észak felől felújított téglalépcső vezet, tövében körben út fut.
A Kálvária-dombtól rövid sétával elérhető az 1908-ban épült, s 110. évfordulóján a toronykereszttől az altemplomig, teljes körűen felújított kápolna, melynek kriptája egyházi személyek, plébánosok, s egy vértanú végső nyughelyeként is szolgál.
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A Nagyvölgy-ér bal partján helyezkedik el. Megnevezése az évszázadok folyamán többször változott, hiszen ismeretnek számított a Szántó-halom, a Vigyázó-halom, a Temető-halom és az Őr-halom megjelölés is. A Pesty Frigyes-féle helynévgyűjtés szerint „régen őrhely volt”. Balogh János Szentes város egykori polgármestere így örökítette meg a halom történetét és a hozzá fűződő hagyományokat: „Túl a Nagyvölgyön, de közvetlen a város alatt, a római katolikus hívek mai alsó temetőjének közepe táján álló halmot e század eleje óta Temető- vagy Kálvária-halomnak hívják. A korábbi időkben száz esztendőn keresztül Szántó-halom volt a neve, annak előtte pedig Vigyázó nevet viselt (…) A Vigyázó nevet az 1566-ik esztendő utáni időben nyerte, midőn állandóan lovas vigyázó őröket tartottak rajta a szentesiek, kiknek az volt a kötelessége, hogy a halomtetőről folytonosan szemmeltartván a tájékot, ha ellenséges, vagy rablónép közeledését tapasztalták, hírt adjanak a falu népének a menekülésre.” A halom és a környező terület hivatalosan 1802 óta temető. A Kálvária-domb tetején egy kőoszlopokkal körülvett feszület és szoborcsoport áll, amely 1817-ben készült. A kőfeszület tövében Magdolna térdeplő alakja, mellette kenetes edénye és Ádám koponyája látható. A feszület jobbján a fájdalmas Szűz Mária, balján Szent János apostol alakja helyezkedik el. A szobrok népies barokk megfogalmazásúak. A kompozíció körül 19. századi sírkövek alkotnak meg-megdőlve képi egységet. Figyelemre méltóak a földhalom körül épített timpanonos stációk, melyeken vasajtók védték a vaslemezre festett passióképeket. A halomra délről és észak felől felújított téglalépcső vezet, tövében körben út fut.
